Nagyon fincsi volt a vacsi. Mikor kész voltunk Bencével és Izával felmentünk a szobámba.

Elkezdtünk beszélgetni:

-Csajok! Várjátok a sulit?-kérdezte Bence.

-Viccelsz?-kérdezte Iza

-Iskolába sem voltunk még.-montam neki.

-Az árvaházban nem volt iskola.-mondta Iza.

-Hú. Ha valami baj lessz szóljatok nekem. 10.b osztályba lennék ha baj lenne.-mondta.

-Milyen baj?-kérdeztem.

-Hát tudod vannak beképzelt lányok, fiúk. Majd megtapasztaljátok. Ha beszólnak szóljatok vissza. Ne ti legyetek a visszahúzódó nyomik. Az nem jó, ok?-kérdezte Bence tőlünk

-Oké-mondta Iza

-Kérdezhetek valami személyeset tőletek?-kérdezte Bence.

-Aha-mondtam.

-Hogy haltak meg a szüleitek?-kérdezte

-Tudod én 3 voltam. Éppen haza tartottunk kocsival amikor egy autó ütközött belénk. Egy fának csapódtunk.Én túléltem de anyáék nem. Meg a húgom sem.-mondtam.

-Sajnálom.-mondta.

-És neked Iza?

-Anyukám a születésem után meghalt.Apával maradtunk. Ő rendőr volt. Lelőtték. Mikor árva lettem megkérdezték mamámat hogy lessz e a gondviselőm de ő nemakart az lenni. Így hát árvaházba kerültem. És tudjátok mi a legrosszabb? Mikor megtudta mama hogy egy gazdag családhoz kerültem pénzt akart tőlem-elkezdett sírni Iza.

-Nagyon sajnáljuk-mondta Bence

-Gyere ide-mondtam és megvigasztaltam Izát. Hát igen nem volt könnyű nekünk.

Megosztás a facebookon